Történet

    Írásos dokumentumok arról tanúskodnak, hogy 1689-ben Apafi Mihály fejedelem idejében jelentős számú zsidó család telepedett le a város szomszédságában lévő Náznánfalván és Marosszentkirályon, ahol zsinagógájuk és temetőjük is volt. Számuk a XVII. század negyvenes éveiben 150–200-ra duzzadt, s így nagyság szerint Gyulafehérvár után második zsidó közösségnek számított Erdélyben.

    Marosvásárhelyre a zsidók tömegesen 1850-től költöztek be, ahol 1910-ben 2755-öt, míg az I. világháború után 3246-ot vett nyilvántartásba a hitközség. 1941-es népszámlálási adatok szerint 5693 a zsidóság száma, ami a város lakosságának 12%-át jelentette. Ezeknek egy része koncentrációs táborokba, más része – mint munkaszolgálatos – a frontra került, s így a II. világháború után a város zsidóságának száma kb. 1500-ra csökkent. Izrael állam megalakulása után sokan az Óhazába, más részük külföldre települt, s így 1947-ben 820, ma kb. 150 zsidó él Marosvásárhelyen.1

    A marosvásárhelyi izraelita hitközség 1850-ben alakult meg, majd 1857-ben a Tyúkszer (Iskola) utca 5. szám alatt imaházat épített (ezt az imaházat 1972-ben a színház építésekor lebontották). Ebben az épületben nyílt meg 1889-ben az Izraelita Elemi Iskola, majd innen költözött át 1890-ben a Baross Gábor (ma Horea) utca 19. szám alá.

Fodor Sándor (Központ)